Eredeti cím:
Epizódok: 13
Vetítés ideje: 2004.07.25. - 2004.10.17.
Kategória: Akció, Angst, Lövöldözős, Hárem, Horror, Meztelenkedés, Sci-fi, Seinen, Szuper képességek, Tragédia, Erőszakos
Szereplők:
- Kouta - Suzuki Chihiro, Nabatame Hitomi
- Lucy/ Nyu - Kobayashi Sanae
- Yuka - Noto Mamiko
- Mayu - Hagiwara Emiko
- Nana - Matsuoka Yuki
- Kurama - Hosoi Osamu
- Bandou - Nakata Jouji
- Kakuzawa Choukan - Arimoto Kinryuu
- Kakuzawa Kyouju - Hirata Hiroaki
- Shirakawa - Nabatame Hitomi
- Arakawa - Ishihara Eriko
- Mariko - Kawakami Tomoko
- Kanae - Yamamoto Maria
megnéztem olyan 2007 körül akkor, nagyon nagy dolognak tartottam, hogy egy ilyen véres, tragikus animét képes voltam egyedül megnézi. (Igen, ennyire félős voltam.) Most, ahogy újra néztem, kicsit más szemmel néztem végig a szériát, és sokkal jobban megértettem, és átjött a történet.
A történet, rögtön belecsap a lecsóba, ugyanis egy kutató laboratóriumban kezdünk, ahonnan éppen szökni próbál az egyik kísérleti nyuszi, Lucy, aki a diclonius fajba tartozik. A dicloniusok, azok a fertőzött kislányok [mert ez a vírus, csak kislányokat fertőz meg], akik rózsaszín hajjal és szarvval a fejükön születnek, különleges képességekkel. Három éves korukra, úgy nevezett vektorok [láthatatlan két méter, vagy annál hosszabb kezek] nőnek ki belőlük, amikkel tömegpusztító fegyverekké vállnak.
A történet ott kezdődik, miután Lucy sikeresen megszökött és újra találkozik gyerekkori barátjával Kouta-val (bár a fiú teljesen megfeledkezett róla, rá se ismer). Ráadásul Lucy-ról kidierül, hogy tudathasadásos, így van egy kedves, tudatlan, semmihez nem értő, aranyos Nyu, és a komoly, megfontolt, gyilkológép Lucy. A sztori meg most lesz érdekes, ugyanis az egész történés egyetlen dologra épül, hogy a kutatólaboratórium, hogyan próbálja visszaszerezni az elveszett fegyverüket. Ezért bármire képesek, először is kiküldik a speciális osztagot, aminek a vezetője Bandou egy őrült pszichopata, aki csak ölni akar. Később képbe kerül egy másik dicklonius, Nana, aki szintén megpróbálja teljesíteni a feladatot, sikertelenül, majd a legvégén jön Mariko, aki végül nem teljesen ugyanolyan körülmények között, de ugyanarra a sorsra jut mint az előző próbálkozók.
Mindezek mellett még is több szál fut a sztoriban. Először is, ami még fontos, ahogy Kouta, Yuka és Nyu élik a mindennapi átlagos életüket [már amennyire lehet egy szarvakkal a fején lévő lánnyal átlagosan élni]. Nyu ugye bár nem tud sokat a világról, és a folyamatos felfedezéseiből igen szórakoztató momentumok alakulnak ki. Mindemellett Kouta, ahogy a máltai szeretet szolgálat hű tagjának képzeli magát, folyamatosan bővíti a családot, mert ugye bár van hely, végül is egy 10 szobás lakásban lakik. Így kerül hozzájuk a szomorú sorsú Mayu, majd végül a magára hagyott Nana is. E kedves, vicces jelenetek miatt oldódik az egész történet, és mire végére érünk, nem teljesen azaz érzés zárul le bennünk, hogy ez egy depressziós, tragikus, pszichopata anime.
Ezek után sok egyéb történet szálat ismerhetünk meg, mert ugye bár mindegyik karakternek meg van a tragikus múltja, amit apránként megismerhetünk. Ezek a cselekvések, megint inkább mélyebb, tragikusabb hangulatba taszítják a nézőt. A megalomániás "hozzunk létre egy új emberi fajt" Kakuzawa család, Kurama szomorú családi drámája és a többi és a többi.
Összegezve! Az anime szomorú, tragikus, pszichopata. Egyik pillanatban csak sírnál a másik pillanatban meg vérszemet kapva ülsz a monitor előtt és várod had repüljön le még néhány fej, a következő pillanatban meg a fejedet fogod, hogy lehetnek valakik ennyire szerencsétlenek (több értelembe is nézve). És ezekkel a rapszodikus érzésekkel együtt véve még is, valahogy élvezhető ez az anime. Úgy értem, hogy ez egy olyan anime amiről még nagyon rosszat nem hallottam. Sőt, még a volt anti-animés osztálytársaim is megnézték, többször is, ami jelent valamit!
Pontozás:
Cselekmény: 10/10
Zene: 10/8
Szinkronstáb: 10/7
Grafika: 10/7
Megnézheted:
Online magyar felirattal: animeaddicts
Online angol felirattal: gogoanime
Letöltheted:
Magyar felirattal: animeaddicts
Angol felirattal: USTEAM
0 comments:
Post a Comment